4.Fejezet:Jenny

Csóka csajok, netán fiúk :D Íme az újabb rész és nagyon jól esne, és nagyon szeretném ha komiznátok, szeretném tudni mit gondoltok az írásaimról. Könyörögni nem fogok, csak szépen kérem, hogy jelezzetek! Ma megyek Pestre szóval a következő rész talán csak vasárnap este vagy hétfőn lesz! Addig is élvezzétek a 4. fejezetet! :)
Feliratkozni, komizni stb. még mindig lehet ;) Pusziiii

*Jai szemszöge:

Miután elköszöntünk Sarah-val, elindultam az iskola felé, ahol a húgom táncóráját tartják. Futni kezdtem, hogy minél hamarább odaérjek. Sajnos a kocsim bekrepált és most a javítóban van, a motor pedig még nem jött meg. Igen, apa eléggé gazdag, de ezzel sosem vágtam fel. Örülök, hogy mindent megkapok, amire szükségem van, de az hogy szinte sosem látom őt, eléggé bosszantó.
                A húgom Bostonban él anyával. A szüleim négy éve váltak el. Apa folyton csajozik, anya pedig nem talált azóta senkit maga mellé. Én egész jól viseltem a válást, azonban a húgom… Hónapokig zokogott. Teljesen magába esett, senki sem tudott rajta segíteni. Volt mikor napokra bezárkózott a szobájába és ki sem mozdult. 

                És most, hogy itt van New Yorkban apa nem is figyel rá, alig beszélt vele amióta itt van, vagyis 5 napja. Azt még megértem, hogy engem, a 24 éves fiát úgymond leszar, de hogy a 13 éves lányára sem tud szánni egy napot, felbosszant.
                Én apával ide költöztem, mivel akkoriban még nagyon jó volt a kapcsolatunk, ami mostanra egy pengőt sem ér. Ha beszélünk is, vagy a munkájáról vagy arról, hogy megint milyen buszát csípett fel.
                Mikor a suli elé értem Jenny, ott ült a lépcsőkön, a fején fülhallgatóval. Biztos megint Nirvana-t hallgat. Folyton azt nyomatja. Odaléptem mellé és mikor meglátott egyből felpattant és megölelt jó szorosan. Ritkán csinálja ezt, valami gond lehet.

                - Végre itt vagy. – mondta elszoruló hangon.
                - Hé, Jenny. Mi a baj húgi? – simogattam meg a hátát és adtam egy puszit a feje búbjára.
                - Megint kicsúfoltak. – suttogta.
                - Mi? Kicsoda? És miért? – néztem rá döbbenten. Mi az, hogy megint? Miért csúfolják őt és kicsoda?
                - Jack. A lábam miatt. Mikor spiccezni kell, mindig kifordul a bokám és nagyon durván nézek ki és ilyenkor mindig kinevetnek. – motyogta.
                - Ezt eddig miért nem mondtad?
                - Mert szégyelltem magam.
                - Jajj Jenny, előttem ne szégyelld magad, és ezt már nem egyszer elmondtam. Hé csajszi. –emeltem fel a fejét az állánál fogva és biztatóan rámosolyogtam.
                - Köszönöm Jai. – mosolygott vissza könnyes szemekkel. Nem sírt, csak szipogott kicsit.
                - Mit szólnál, ha beugranánk Bobbyhoz? – adtam az ötletet.
                Bobby az egyik közeli büfé tulajdonosa. Egyszer segített a húgomnak, mikor beakadt a cipője a csatornába és az óta nagyon jóban vannak. Bobby egy hatalmas arc. Folyton felvidítja az embert, igazi humor herold.
                - Ez király ötlet. –csapott bele a tenyerembe már vidáman.
                Elindultunk a büféhez és közben beszélgettünk. Eszembe jutott Sarah és elmeséltem Jennynek.
                - Emlékszel még a lányra, akit mutattam neked? Hogy már régtől szerelmes vagyok belé?
                - Igen persze, emlékszem. – mosolygott. – Csaknem…
                - Hát. Ma egybe ütköztünk mikor jöttem volna érted. – nevettem s közben a tarkóm vakargattam.
                - Azt a mindenét! Na mesélj gyorsan. –sikítozott.
                - Épp befordultam a sarkon, épp akkor mikor Ő is és mindketten leestünk a földre. – kuncogtam.  – Aztán majdnem lehordott, de még előtte bocsánatot kértem és felsegítettem a földről. Nagyon kivolt. A haja kicsit kócos volt az arca pedig tiszta víz, pontosabban könny.
                - Úh, durván neki mehettél. – nevetett fel Jenniffer.
                - Nem. Rajta kapta a pasiját egy másik csajjal, és na. Megviselte a dolog.
                - Sajnálom. De mesélj, mi volt utána? – egyre kíváncsibb volt.
                - Hát. Elkezdett esni az eső így beszaladtunk a közeli gyors étterembe és meghívtam. Kb. két órát átbeszélgettünk és mikor indultunk megpuszilt. – olvadoztam. Igen, lehet gúnyolódni, de ha szerelmes vagyok, akkor semmi sem érdekel. Nem tagadom, az érzéseimet. Igen, van pár tetkóm, keveredtem már rossz társaságba, de megjavultam. Iszok, bulizok, mint a többi kamasz, de igenis vannak normális érzéseim.
                - Juj de édes. És még fogtok találkozni, ugye? Elkérted telefonszámát?
                - Igen, és igen. Ma este el is hívom, akarom hallani a hangját. – mosolyogtam és előrebámultam.
                Mikor odaértünk a büféhez be akartunk menni, de be volt zárva. Bobby szabadságra ment.
                - Hát ezt benéztük. – sóhajtott Jenny.
                - Hát alaposan. Na, mindegy, majd máskor. Gyerünk haza. – karoltam át és elindultunk hazafelé.

•••••

                Bent feküdtem a szobámban és facebook-ot nézegettem a telefonomról. Pontosabban Sarah adatlapját. Annyira gyönyörű, hogy az már félelmetes. Bárcsak az enyém lehetne. Olyan boldoggá tenném, mint még soha senki. Bármit megadnék neki, csak boldog legyen mellettem. A világon én lennék a legboldogabb, ha ő lenne a barátnőm.
                Miközben a képeit nézegettem, eszembe jutott, hogy fel akartam hívni. Ránéztem az órára, fél 7 van. Még nincs késő, remélem, nem fogom zavarni és tudunk kicsit beszélni. A délutánra visszagondolva örülne, ha beszélnénk. Azonnal az asztalhoz ugrottam, ahol a székem volt, amin a nadrág, ami ma volt rajtam. Hogy ez miért fontos? A nadrágzsebembe mélyesztettem a telefonszámot a papíron. Gyorsan kihalásztam és már be is pötyögtem a telefonba. Megnyomtam a zöld gombot. Kicsöngött. Néhány másodperccel később beleszólt édes hangján.
                - Haló?
                - Sarah? Jai vagyok, remélem nem zavarlak. – szóltam bele oly vidáman, mint még soha. Reménykedtem, hogy legalább annyira örül a hívásomnak, mint én az ő hangjának, bár ezt kétlem.
                - Jai! Őő, az a helyzet hogy vizsgám lesz, és nagyon izgulok, és félek szóval most nem jó az időzítés. Ne haragudj, le kell tennem, muszáj tanulnom. Szia. - letette.
                A telefont még mindig a fülemnél tartottam. Lekoptatott. Azt hittem, hogy beszélni fog velem, de csalódtam. Lehet túlzás, de kisebb sokk ért. Kopogtak, majd belépett az ajtón Jenny.
                - Jai? Minden oké? – kérdezte, mikor látta az arcomon, hogy tehetetlen vagyok.
                - Felhívtam. – mondtam egyszerűen.
                - És? Beszélgettetek? - érdeklődött tovább.
                - Lekoptatott. Azt mondja, tanulnia kell, mert lesz még egy vizsgája pár nap múlva.
                - Hoppá. Ne izgulj bátyó, biztos nem szeretne megbukni. Nehogy felvedd a dolgot. Hívd fel pár nap múlva, hidd el, örülne neki. – biztatott. Igaza lehet. Nem kéne túl reagálnom a dolgokat.
                - Igazad van. – mosolyogtam rá erőltetetten.
                - Gyere ide. – húzott magához és megölelt.
                - Szeretlek. – súgtam a fülébe és szorosan megöleltem.
                - Én is szeretlek. – mondta majd elengedett. – Most megyek tusolni, aztán lefekszem. Fáradt vagyok.
                - Rendben kicsim. Jól teszed. Én talán még megnézek egy filmet, aztán én is húzom a ló bőrt.
                - Szeretem, amikor kicsimnek szólítasz. – kuncogott. – Na jó éjt bátyó. – s azzal kilépett a szobámból, át a fürdőbe.
                - Szép álmokat Jennykém. – szóltam utána, majd becsuktam az ajtót.
                Ledőltem a hatalmas ágyamra és felkapcsoltam a laptopom. Felnéztem FB-re ahol egy új üzenetem volt. Gyorsan megnéztem, hogy aztán menjek filmezni, de mikor megnyitottam meglepődtem és egy nagyot dobbant a szívem. Sarah írt. Csupán ennyit: „Ne haragudj”. Mint az idióták, úgy mosolyogtam. Szóval bántja, hogy nem beszéltünk. Máris jobb lett a kedvem és úgy teszek, ahogy Jenny mondta. Pár napig nem hívom, hagyom, had tanuljon, remélem sikerül a vizsgája, aztán írok neki, vagy hívom. Már alig várom.
                Lementem a közösségi oldalról és felmentem az egyik online filmes oldalra. Úgy döntöttem, hogy a Nagyfiúkat nézem meg, már úgyis rég láttam. Bekapcsoltam, és míg töltötte, leszaladtam a konyhába popcorn-ért és kóláért.
                Mire vége lett a filmnek elálmosodtam, lekapcsoltam a laptopot még utoljára megnéztem a telefonomról a képét és álomba merültem.