6.Fejezet:David

Tubicáák :* Ne hari hogy csak most van egy újabb rész, de a komik se jöttek össze, és volt néhány dolgom a minap. Viszont íme a 6. fejezet. Remélem elnyeri a tetszéseteket! :) 5-6 lájk és legalább 3 kommentet kaparjatok össze(persze enyémen kívül), és kapjátok a kövi rééészt. Ehhez pedig jó olvasást. :)
U.i.: (ugyan az mint mindig) komizni, feliratkozni, pipázni tessék! Valamint terjeszteni a blogot! pusziii xx.

*Jai szemszöge:
Miután Sarah beszaladt az iskola épületébe, idegesen belecsaptam az öklömmel a levegőbe. Miért csinálja ezt velem? Azt hiszem félreismertem. Vagy mégse? Tudom, milyen fontos ez a teszt, de ennyire nem reagálhatja túl. Talán én vagyok túl szerelmes? Nem tudom.
Elindultam hazafelé. Jennyt már kitettem a próbán, lényegében azért jöttem el otthonról, csak aztán eszembe jutott a vizsga, és úgy döntöttem, eljövök, meglepem Saraht. De nem ez volt a legjobb ötletem.
Már épp léptem volna a kocsimhoz, amit már megjavítottak, de ekkor valaki megragadta a hátam hátulról és hátrarántott. Majdnem elestem.
- Ki vagy te? – szólított le egy srác.
- Ezt nekem kéne kérdeznem. És egyénként mi okod volt, hogy ráncigálj?
- Flörtölgettél a csajommal. Ezt nem tűröm. – vicsorgott rám.
Végignéztem a srácon. Rövid haj, fülében piercing. Egy ujjatlan fekete felső volt rajta és egy szakadt farmer. Körszakálla szőkés barnás, akár csak a haja.

- A csajoddal? – szóltam vissza. - Mégis ki az?

- Sarah. Ki más?
- Sarah?! – szóval ő David. Egy pillanatra megtorpantam, és majdnem pofon vágtam, de nagy balhé lett volna belőle így türtőztettem magam.
- Ja, szóval hogy jössz te ahhoz, hogy a csajommal flörtölgess meg ölelkezz, hm?
- Ide figyelj, tudtommal megcsaltad néhány napja. – kiabáltam a pofájába. Még van képe azt mondani, hogy a csaja?
- És akkor mi van? Megbeszéltük a dolgokat, és megbocsájtott a kislány.
  - Hogy merészelsz így beszélni róla, te rohadék? – emeltem a kezem, és már majdnem ütöttem, de arra jött egy ismerős néni, így leraktam, még mielőtt meglátna.
- Rohadék? Mit képzelsz magadról te kis senkiházi? Ha még egyszer meglátlak a barátnőm közelében, esküszöm, kinyírlak.  – fenyegetőzött. Nem féltem tőle, de azt sem akartam, hogy Sarahnak valami baja essen.
- Na jó. Nem érdekel, mit mondasz, de ajánlom, hogy vigyázz rá, mert ha nem akkor én nyírlak ki téged! – mondtam egyenesen a szemébe, majd megfordultam és beszálltam a kocsimba.
A szélvédőn át láttam amint a srác visszasétál az iskola irányába. Remélem, semmi őrültséget nem csinál majd. Aggódom Sarahért. Mi lesz ha mégis bántja őt?  Értesítenem kell, hogy legyen óvatos. Veszélyben van.

*Sarah szemszöge:

- Hölgyeim és Uraim. A vizsga véget ért. Tegyék le a tollakat. – szólt az igazgató, mire mindenki szinte egyszerre helyezte az asztal szélére az írószert.
Az egyik tanár szépen sorba összeszedte mindenkitől a tesztlapokat, majd a tanári asztalra helyezte azokat. Az igazgató úr újra beszélni kezdett.
- Remélem mindenkinek sikerült, és jövőre találkozunk. Az eredményeket ma este 17:00-kor feltesszük az internetre. A kódszámotok alapján keressétek ki saját teljesítményeket eredményét. Akinek sikerült, annak gratulálok és a következő évben találkozunk. Viszont aki nem járt sikerrel, elbocsájtjuk az egyetemről. Ezennel véglegesen véget ért ez az év. Kellemes vakációt és további szép napot mindannyiuknak. Viszont látásra. – fejezte be, majd a másik két tanár társaságában, akik a két osztálynak tanítják a zeneismeretet, kisétáltak a teremből a tesztlapokkal a kezükben.

•••••

        - Haló? Anya tudsz beszélni? – szóltam a telefonba. Miután kijöttünk a teremből azonnal félrevonultam és felhívtam Őt.
- Sarah. Igen tudok, na mondjad mi volt? – kérdezte izgatottan.
- Hát, úgy gondolom jól sikerült. Legalább is remélem. Este ötkor teszik fel az eredményeket. – meséltem.
- Értem, szóval este ünnepelhetünk. – ujjongott.
- Ne bízd el magad. – mondtam lazán. Kicsit félek, hogy mégsem vettek fel.
- Ugyan, aranyom. Tuti biztos, hogy sikerült. Ügyes lány vagy.  – biztatott.
- Ezt csak azért mondod, mert az anyám vagy.
- Nem, ezt azért mondom, mert ismerlek és tudom mire vagy képes.
Ez megmosolyogtatott.
- Szeretlek kislányom. – mondta és hangján már hallottam, hogy pityereg.
- Anya, ne. Kérlek! Nehogy elkezdj sírni. Most inkább leteszem. Még felhívom apát is.
- Rendben. Üdvözlöm őt, utoljára tegnap beszéltem vele.
- Átadom. Szeretlek anya, szia. – köszöntem el és letettem a telefont, majd azon nyomban kikerestem apa számát és tárcsáztam.
Vártam pár másodpercet. Kicsengett, de nem vette fel. Majd később még megpróbálom.
Miután mindenkitől elköszöntem, elindultam a kijárat felé, de még mielőtt kimentem volna a hatalmas plasztik üvegajtókon, az ablakon át megláttam Davidet. Végig itt várt rám? Most mi tegyek? Te jó ég, ha kimegyek és beszélek vele, tuti rossz vége lesz. Ki kell találnom valamit.
Leültem az egyik fotelba, egy nagy virág mögé, hogy meg ne lásson és gondolkodni kezdtem, mit kéne tennem. Az is eszembe jutott, hogy kimegyek a hátsó ajtón, de azt csak a személyzet, valamint a tanárok használhatják. Vagy mi lenne, ha kiosonnék? De biztosan észrevenne. Végül, azaz ötlet mellett maradtam, hogy felhívom Noaht, hogy jöjjön el értem, és Ő majd segít valahogy kijutni, biztonságban.
Volt már alkalom, hogy David megütött, és kisebb nagyobb zúzódások maradtak a testemen. Még most is van egy friss az oldalam környékén. De ezt csak páran tudják, köztük Noah is. A testvérem egyszer már fel akarta jelenteni, de nem lett volna bizonyíték, mivel addigra elmúlt a seb. És most jön a kérdés, hogy miért nem hagytam el őt? Azért, mert azt mondta, hogy megváltozik. És én voltam olyan naiv, hogy el is hittem és lám mi lett belőle? További zúzódások és még ráadásul meg is csalt. Pompás.
Újra előkotortam a telefonom és tárcsáztam Noah számát. A második sípolás után felvette.
- Szia Sarah. Na hogy ment? – szólt azonnal bele.
- Noah, segítened kell! – mondtam kétségbeesetten.
- Mi a baj hugi? – rémülten szólt vissza.
- David itt van. Mikor te elmentél, Ő akkor jött.
- Hogy mi csoda? Azonnal megyek érted.
- Kérlek, siess. – szóltam, de addigra már letette.
Míg Noah úton volt felém, addig írtam egy smst Jainek. Ez állt benne:

„Ne haragudj, hogy megint úgy leráztalak, de nem tehettem mást. Egy, mert tényleg fontos ez a vizsga, és kettő, mert mikor megöleltelek megláttam az exemet és megijedtem. Ígérem, kárpótollak valamivel. Majd írj. Sarah xx”

Miután elküldtem, elmentem a mosdóba. Elvégeztem a dolgom, majd megmostam az arcomat. Óvatosan törölgettem, nehogy elkenjem a sminkemet. Belenéztem az oldalán virágokkal díszített hatalmas tükörbe és megigazítottam a hajam és az öltözékem, majd visszatértem az iskola óriási halljába. Ez volt az egyik kedvenc helyem az épületben. Tágas ablakok, gyönyörű virágok, kellemes társaság. Mindig volt kivel beszélnem, ám most alig voltak. A recepción ült Kara, akivel nagyon jóba lettem a 2 év alatt, azonban most nagyon a telefonra volt tapadva, így nem akartam őt zavarni. Amit Őt néztem, elgondolkodtam, hogy vajon az Ő élete milyen lehet? Talán ilyen zsúfolt, mint az enyém, vagy lazábbra veszi a dolgokat és folyton telefonál és rágózik? Erre talán sosem tudom meg a választ.

         Ajtónyitódást hallottam, így oda fordítottam a fejem, hogy megnézzem ki az. Noah jött meg.  Azonnal felpattantam a fotelből, és odaszaladtam hozzá.

- Végre itt vagy. – ugrottam a nyakába és szorosan megöleltem. Végre biztonságban éreztem magam. 

- Ne aggódj. Nem lesz semmi baj. Gyere, valahogy kiosonunk. Engem most nem vett észre, lehet, hogy kifelé sem vesz észre minket. – vázolta a helyzetet, majd átkarolta a nyakam és indult kifelé. 

Mikor kiléptünk az ajtón, azonnal ránéztem Davidre, aki épp az utcán bóklászó népet figyelte. Gyors, de biztos léptekkel haladtunk a kocsi felé, amikor valaki megragadt a kezem és megrántott. Ijedtségemben majdnem elvesztettem az egyensúlyom, és bár nehezen, de mégis sikerült megtartanom azt. David nézett egyenesen a szemembe, mikor kiegyenesedtem és szinte könyörögve kezdett beszéli nekem.

- Sarah, kérlek. Beszélnem kell veled. 

- Engedj el te rohadék, utállak. – kiabáltam rá és próbáltam kiszabadulni a szorításából.

- Nem, addig nem engedlek, míg meg nem hallgatsz. – kiabált vissza és erősebbre vette a szorítást, amitől majdnem a földre csuklottam, fájdalmamban. 

- David, most azonnal ereszd el a karját! – kiabált rá Noah, és a keze felé nyúlt, de David még egyet rántott rajtam, amitől leestem a földre és beütöttem a térdem, ami vérezni kezdett. Sírásban törtem ki. 

- Sarah, ne haragudj. – guggolt le mellém ijedten, de én eltaszítottam magamtól. 

- Tűnj innen! Bántalmaztál, megcsaltál, most újra kínzol. Eddig tűrtem, de betelt a pohár. Ha még egyszer hozzám mersz érni, vagy csak szólni, feljelentelek! – ordibáltam a pofájába, s közben Noah segítségével feltápászkodtam és bicegve megindultam a kocsi felé. 

- Húzz már innen David! – kiabált még rá a bátyám, de lenyugtattam.

- Hagyjad, nincs értelme. Ez egy idióta seggfej. Utálom. – hadartam, és beszálltam a kocsiba. 

- Jól vagy? – ült az ülésre Noah, és aggódóan megsimogatta a fejem. 

- Igen, csak a térdem. – nyúltam az említett testrészemhez és felsziszegtem. Csípett és égetett. 

- Elviszlek a kórházba, ott rendbe teszik.

- Ne! Csak azt ne! Nem akarok még oda is elmenni. Elég már ebből a napból. – szipogtam még mindig. 

- Rendben, akkor otthon ellássuk. – mondta közben beindította a kocsit, s elindult.

Otthon, azonnal rohantunk a konyhába. A bátyám benedvesített egy törlőkendőt és óvatosan lemosta a vért, és kitisztította a sebet. Egy másik kendőre öntött egy kevés pálinkát, majd rányomta a sebre, amitől hatalmasat sikítottam. Még jobban égetett és csípett, szinte már marta az alkohol. 

Az egyik szekrényből elővette az elsősegély dobozt. Kivette a hintőport és a fáslit, majd beporozta és rákötötte a kötést. Így már kissé kellemesebb érzést nyújtott. 

- Hugi, most felviszlek a szobádba és szépen pihenni fogsz, megértetted? A vizsgák letudva, van időd mindenre, rendben? – mosolygott aranyosan.

- Rendben, de előtte még tölts nekem valamit inni, kérlek. – köhögtem. A torkom teljesen kiszáradt már. 

Noah töltött nekem egy pohár narancslevet, a kezembe adta, majd felkapott, mint a menyasszonyokat, és felvitt a szobámba. A lépcsőn kissé nehézkesen és lassabban haladt. Amióta fertőtlenítette a sebet, még jobban fáj, és ha csak megmozdítom, megszakadok. 

Segítettem neki kinyitni az ajtót, majd ő könnyedén lerakott az ágyra, és besötétített a szobában. Felkapcsoltam az éjjeli lámpám, az ágyra húztam a laptopom és kortyoltam a poharamból. 

- Pihend ki magad. Anyáékat pedig bízd rám. – simogatta meg a nem fájós lábam és felállt. 

- Köszönöm. – mosolyogtam, majd újra kortyoltam az üdítőből. 

Noah kiment, én pedig levetettem a ruháimat. Szerencsére sem a szoknyára sem a zakóra nem került vér. Az ágyra volt dobva a pizsama pólóm, amin egy „free hugs” felirat volt, fekete alapon, pink betűkkel. Egyik kedven pólóm volt, de már elég kopott, így befogtam alváshoz. Felkaptam magamra, majd betakaróztam és a kezembe vettem a telefont. Megnéztem az időt. 12:30. A hasam korogni kezdett. 

- Noah! Éhes vagyok! – kiabáltam el magam, hátha meghallja és hoz nekem valami harapnivalót.

- Viszek valamit. – kiabált vissza, örömömre. Nem akarom ugráltatni, de tényleg éhes vagyok, és mire lebicegnék, a pizza futár is 2x kiérne. 

Míg ő csinált valamit nekem, úgy döntöttem felhívom Jait. Épp nyúltam a telefonért újra, mikor megcsörrent. Megnéztem a kijelzőt és Jai neve villogott rajta. Akaratlanul is elmosolyodtam és boldogan felvettem a telefont. 

- Sarah? Minden rendben? Nem esett bajod? – kérdései záporként értek. 

- Jai. Örülök, hogy hívtál. Már én is akartalak. –vallottam be. – Semmi sincs rendben. Daviddel találkoztam és veszekedtünk. Még szerencse, hogy ott volt a bátyám és nem lett nagyobb bajom. – magyaráztam.

- Bajod? Jézusom, mit csinált az a barom? – kérdezte idegesen. Basszus, elszóltam magam. Pedig nem akartam, hogy megtudja.

- Semmi komoly. Megszorította a kezem, én a földre estem és bevertem a térdem. Most az ágyban fekszem és pihenek. Nem nagyon tudok mást csinálni. – meséltem bánatosan. 

- Óh, Istenem. – szólt sajnálkozva. – Ha ott lettem volna, meg tudtalak volna védeni. 

- Jai, nem hogy magad hibáztatod ez miatt! Nem a te hibád. É voltam a hülye, hogy összejöttem egy ilyen alakkal. – idegeskedtem.

- Senki sem hibás. Egyedül az a köcsög. Annyira sajnállak. – mondta bánatosan.

- Aranyos vagy, de sajnálj. 

- Mikor láthatlak legközelebb?

- Féltem ettől a kérdéstől. Nem számítottam erre a sebre, így nehéz megmondani. Nem tudom mikor. 1 hét múlva, talán 2.

- Mi?! Addig nem bírom ki. – hogy micsoda? Összezavarodtam. – Figyelj, nem akarok tolakodó lenni, de nem lehetséges, hogy valamikor találkozzunk. Úgy értem, hogy hamarabb.

- Most arra célzol, hogy eljönnél hozzánk?

- Igen. Tudom, túl korai lenne, de látni szeretnélek, és segíteni neked. 

A hangjából ítélve komolyan gondolta. Nem tudom, mit tegyek. Nagyon örülnék, ha itt lenne, de ahogy Ő is mondta, még túl korai. Alig ismerem. Habár, akár azért is eljöhet, hogy ismerkedjünk. Jó lenne valakivel beszélgetni. Seleena még nincs itthon, szóval rá most nem számíthatok. A többiek pedig még nem voltak nálunk. Talán Jai lehetne a következő, akit beengedek a magán szférámba. 

- Tetszik az ötlet, erre még visszatértünk. – mondtam.

- Jól van, ennek örülök. De ne haragudj, most el kell mennem a testvéremért. Majd hívlak.

- Rendben, jó légy.

- Te is, és vigyázz magadra. Szia Sarah. – köszönt el.

Leraktam a telefont az ágyamra, és ekkor benyitottak. Noah volt az, a kezében egy tálcával. Már messziről megéreztem az illatát. Sajtos makaróni. 

- Jó étvágyat. – ült le az ágyra és elém tette a tálcát.

Egyből elkezdtem enni. A gyomrom korgása lassan elmúlt, a finom ebédnek hála. Noah folyton ezt csinálja nekem, mikor megkérem, hogy főzzön. És sosem rontja el. Mindig ugyan olyan finom. 

- Köszönöm. – mondtam teli szájjal, mikor észrevettem, hogy figyel.

- Szívesen, de ne szokd meg. Nem fogsz ugráltatni. – nevetett.

- Nem állt szándékomban. – nevettem én is, majd befaltam az utolsó darab makarónit és visszaadtam a tálcát.

- Finom volt?

- Te is tudod, hogy imádom a főzted. – nyomtam egy puszit az arcára, majd hátradőltem a sok párnába.

- Igen, tudom. – mosolygott.

- Azt hiszem, alszom egyet. Aztán ötkor felkelek megnézni az eredményeket. –magyaráztam s közben már helyezkedtem el. 

- Álmodj szépeket. – mondta, egy homlok puszihoz mellékelve és kiment a szobából.

Beállítottam az ébresztőt pontosan 5 órára, lekapcsoltam a kislámpát és belemélyedtem a párnákba. Pár perc alatt el is fogott az álom és elaludtam. 

Pontban ötkor felriadtam az ébresztőre. Felnyitottam a laptopom, minél gyorsabban, s míg bekapcsolt dörzsölgettem a szemeimet. Alig vártam, hogy megnézhessem, tovább e jutottam vagy nem. Nagyon izgatott voltam. Mikor bekapcsolt a gép, azonnal rámentem a netre, kikerestem az oldalt és rákattintottam a „Vizsga tesztek eredményei” fülre. Kikerestem a kódom és végignéztem a soromat. Csak bámultam a képernyőt és halkan kimondtam:

- Nem jutottam tovább…