7.Fejezet:Boldog szülinapot!

Tudom, megint ígértem és nem lett belőle semmi szombatra. Mivel most is el kell mennem, ezért amit eddig megírtam kiteszem és ha lesz erőm, még ma megírom a 8.at is! 3 komi, 4-5 pipa és kövi! :) Pusziii<3

*Jai szemszöge:

                Mikor hazaértem, egy kocsi állt a házunk előtt. Csengetett, majd kopogott az ajtón. Az egyen ruhája alapján egy árukihordó volt. Lassan odasétáltam hozzá és beszélgetésbe elegyedtem vele.
                - Jó napot, segíthetek valamiben? – köszörültem meg a torkom, majd szóltam hozzá.
                - Hello. –fordult meg. – Egy csomagot hoztam, Jenny Brooks részére. – olvasta fel a nevet. – itthon van?
                - Nincs, de a bátyja vagyok, szóval átveszem. – válaszoltam és már vettem is el a kisebb becsomagolt dobozt a sráctól, s míg valamiket irkált gyorsan átnéztem őt.
                Mit már említettem, egyenruhában volt. Barna félnadrág és ing. A mellkasán jobb oldalt a neve. Jeremy. Fiatal volt, olyan 18, 20 körüli. Az arca borostás volt az állkapcsánál, a haja fel volt zselézve, rajta egy szintén barna sapkával. Jobb és bal karját tetoválások díszítették. Könnyen kivehető volt egy tigris az alkarján, mikor átnyújtotta a papírokat.
                - Itt írja alá kérem. – mutatott egy pontra a papíron, majd miután aláírtam, elvette a tollat és a hivatalos papírokat és távozott. – Viszont látásra.
                - Csákány. – köszöntem én is, majd a csomaggal a kezemben bementem a lakásba.
                Vajon mi lehet ez? Volt rajta egy kártya. Megnéztem.

„Nagyon boldog születésnapot kicsikém. Puszi, Anya.”

                Basszus. Hisz ma van Jenny szülinapja. Teljesen kiment a fejemből. El kell ugranom, venni valamit neki. De mégis mit?
                Hosszú gondolkodás után végül úgy döntöttem, hogy elviszem vacsorázni, aztán még valahova, ahová akarna. Remélem, megfelel neki.
                A konyha asztalra raktam anya ajándékát, hogy Jenny meglássa, mikor hazaér, majd a konyhapulthoz álltam és elszedtem néhány dolgot a sütéshez. Elhatároztam, hogy sütök egy tortát, bár még sosem próbáltam, de most bátran rászántam magam. Előkaptam a sütőformát, tojás, cukor, liszt, vaj stb. Felszaladtam az internetre, hogy keressek egy receptet. Egyszerű csokis vaníliás tortát csinálok.
                Elkezdtem munkálkodni, de nagyon nem ment. Most előbb a cukrot vagy a lisztet? A tojásnak a fehérje? Vagy a sárgája? Most melyik?
                - Na jó, ez nem megy nekem. – dobtam el a fakanalat idegesen, majd azonnal a telefonom után nyúltam. Kikerestem Tessa számár és már tárcsáztam is.
                Tessa Holat egy régi barátom. Még általánosba ismertem meg és az óta tartjuk a kapcsolatot és szinte minden héten találkozunk. Mondhatni, Ő a legjobb barátnőm. Igen, lányból van, és soha semmi érzelmi kapcsolat nem volt közöttünk. Nagyon szeretem őt és csípem a buráját, ennyi. Akibe igazán szerelmes vagyok az Sarah.
                Tessa eredetileg Tennessee-ben élt, de még kicsi lány volt mikor New Yorkba költöztek. Az apja a Chanel üzletlánc igazgatóhelyettese lett így ide kellett költözniük, a távolság miatt. Akkor ismertem meg Tessát és az óta is nagyon jó barátok vagyunk. Bár a családja eléggé puccos, ellenben vele. Egy igazi lázadó típus, tetkókkal és piercingekkel, valamint fültágítóval. Már az általánosban is telerajzolgatta a kezét alkoholos filccel, mert azt akarta, hogy legyen „tetoválása”.

És bár vadóc, de Ő süti a legjobb tortákat. Ezért is kérem meg Őt, hogy segítsen. Tudom, meg lehetne oldani egyszerű üzleti vagy cukrászdai tortával, de az mind eléggé mű. Saját készítésűt akarok csinálni a húgomnak, és ez meg is lesz.
Néhány sípolás után végül felvette a telefont és vidáman beleszólt.
- Csaó Jai, mizu? Rég beszéltünk.
- Tessa, nagy szükségem van rád. – tértem azonnal a lényegre. – Mond, hogy ráérsz.
- Hát most épp ráérek pár óráig. Miről lenne szó?
- Torta.
- Megyek! –vágta rá azonnal. – De kinek?
- A tesómnak. Ma van szülinapja, és én akarom megsütni. Már elkezdtem, de ez nem megy nekem. – zsémbelődtem.
- Hm. Ezt eddig is tudtuk, Brooks. – nevetett.
- Ha ha. Na akkor átjössz?
- Hogyne, mit kéne vinnem? Milyen torta?
- Csoki vanília. Jó lesz?
- Persze. Viszek epret és teszünk bele azt is. –mondta, s közben írt egy listát. Lehetett hallani, ahogy húzza a ceruzát a papíron.
- Siess. – szóltam még utoljára, majd letettem.
Felszaladtam az emeletre átöltözni egy itthoniasabb ruhába, hogy ne koszoljam össze magam. Egy fekete pólót és egy drapp félnadrágot vettem fel. Miközben öltözködtem, eszembe jutott Sarah. Mint mindig, ma is gyönyörű volt és nagyon csinos. Bár eléggé rockos és hipster stílusú, de nagyon illik neki a szoknya. Gyakrabban kéne hordania. Remélem, ha egyszer elmegyünk randizni, abban jön. Míg ezen gondolkodtam, átfutott az agyamon néhány, kissé erotikusabb, gondolat. De azonnal ki kergettem őket onnan. Nem gondolhatok ilyenekre. Ő más, és nem ilyet érdemel. Csengettek. Leszaladtam a lépcsőn, majd egy ugrással az előszobában termettem. Kinyitottam az ajtót és Tess, azonnal berohant rajtad, egyenesen a konyhába. - Na szóval, kezdjük is. – pakolt le. - Mi az, már meg sem ölelsz? – néztem rá csodálkozva, kitárt karokkal. Mindig, mikor találkoztunk első dolga volt, hogy megölelt. - Dehogynem. – ugrott a nyakamba, szinte megfujtott, de boldogan öleltem vissza. - Jó, most már kezdhessük. – engedtem el és megnéztem miket hozott. Két szatyor állt az asztalon tele alapanyagokkal és kiegészítő díszekkel. - Hoz egy nagy tálat, tejet, cukrot, lisztet és a tojásokat. A többi nálam van. – magyarázta és én engedelmeskedtem. Szépen haladtunk mindennel. Megsütöttük a piskótát, ami kakaós lett csoki darabokkal, aztán elkészítettük a vaníliás tejszínes krémet, amibe pedig apró, de egész szem epret szórtunk. Miután elkészült a piskóta és a töltelék is, egyberaktuk. Sütögetés közben jókat nevettünk és szórakoztunk. Egymást hajigáltuk a sütivel, és a kimaradt részekkel. Még a plafonra is került. Nagyon jól szórakoztunk és közben zenét hallgattunk, méghozzá Linkin Parkot és Nirvana-t. Tessa kedvence az LP, enyém pedig a Nirvana, így nem választhattunk mást. Csak azt akartuk hallgatni. Pár perc alatt, kikevert egy csokis krémet, amit majd a torta oldalára ken, és míg az hűlt, olvasztott főző csokit vajjal, gőz fölött. Gondolom ez szintén a díszítésre lesz. Meg kellett várni, hogy kissé kihűljön az olvasztott csoki is, majd egy vastagabb zacskóba töltött a csokiból, ami már kissé besűrűsödött, az egyik sarkot kinyírta, és a zsírpapírra kicsi kacskaringós mintákat rajzolt. Miután ezzel kész lett, kivette a hűtőből a tortát, és az oldalát beborította a csokis krémmel, majd a táskából elővett két doboz epret. Alaposan megmosta a gyümölcsöket és kitette egy törlőkendőre, hogy lecsurogjon a víz. Az olvasztott csokoládéból csurgatott a torta tetejére és a nagy szem epreket szépen sorban „ráragasztotta” a csoki segítségével. Miután ezzel elkészült, a kacskaringós mintákat óvatosan lehúzta a papírról és az eprek közé szurkálta. Elővett a szekrényből egy torta állványt, és rárakta a tortát. - Kész. – mondta büszkén. - Király vagy. Köszönöm. – öleltem meg és egy nyálas vicces puszit adtam az arcára, amitől undorodni és nevetni kezdett. - Fuj, te. Utállak. – kacagott és ellökött magától. - Hálám sírodig kerget majd. – fokoztam. - Vicces vagy. – öltötte rám a nyelvét, majd leült az egyik székre. – Amúgy mesélj, mi újság veled mostanság? Rég dumáltunk. - Ja. Tudod, meséltem arról a lányról neked, Sarah. – kezdtem bele. - Ig, persze. Nem lehet nem emlékezni erre, a kis szerelmes. – csücsörített felém majd belecsípett az arcomba, ahogy az öreg nénikék szokták. - Nem is! Nagy szerelmes. – mosolyogtam huncutul, kissé úgy, mintha be lennék szívva. - Na nyögd ki mi is volt. - Hát. Egyik nap összeütköztünk, szó szerint. – nevettem visszagondolva a balesetünkre. – És aztán meghívtam kajálni, meg beszélgettünk kicsit. - Azta. – nézett elkerekedett szemekkel. – És nem menekült el a csaj? – röhögött. - Képzeld, nem. – fintorogtam és elnevettem magam. Ekkor ajtónyitódást hallottam és kinéztem az előszobába. - Szia Jai. - Jenny? Te meg mit keresel itthon? – néztem megdöbbenten. Hátra fordultam Tessa felé, jelezve, hogy rejtse el a tortát. Csak este akarom odaadni neki. - Hamarabb végeztünk, és a tanárnő elengedett. – magyarázta, s közben ledobta a táskáját és a cipőjét. - És mivel jöttél haza? - Egyik csaj anyukája hozott. Ők is errefelé laknak és felajánlotta, hogy elhoz. - Értem. - Ki van itt? – nézett a konyha felé, majd elindult - Szia Jenny. Tessa vagyok. – kiabált ki a lány. - Tessa? Ezer éve nem láttalak. – futott a helységbe, és megölelte a lányt. - Hogy vagy kislány? Tetkód mikor lesz már. – csípett az oldalába. - Soká. – vágtam rá egyből, apaiasan. - Ne hallgass rá. 1-2 és tuti meg lesz az első. – kacsintott és töltött magának inni, majd leült az asztalhoz. Ekkor vette észre a csomagot. – Hát ez? - Anyától van. – mondtam. A lány szinte szétszaggatta a dobozt, olyan gyorsan bontotta ki és vette ki az ékszerdobozt, ami egyben fényképalbum is volt. - Wá. – kiabált örömében. – Erre vártam egy éve. – ölelte át a dobozt és mosolya füléig ért. - Boldog szülinapot Jen. – lépett hozzá Tessa és egy apró csomagot nyújtott át neki, egy ölelés és két puszi mellett. A húgom kibontotta a tasakot, amiben egy halálfejes és egy keresztes fülbevaló volt. - Köszönöm. – mosolyogott aranyosan és bele is tette az ékszertartóba. - Húgi. – léptem elé a tarkóm vakargatva zavaromban. – Én nem vettem semmit, de arra gondoltam, hogy elmehetnénk valahová csak mi ketten. Cirkusz, mozi, színház, koncert, vacsi, bármi. – soroltam. A lánynak felcsillant a szeme. Gondolom valamit tervezett, de vagy nem tudta megvalósítani vagy inkább elfelejtette. - Ma adják ki azt a filmet, amit nagyon vártam. Esetleg elvinnél rá? – ugrándozott. – És még a vidámparkban sem voltam. – jutott eszébe. - Ne csessz! Komolyan nem voltál ott? – nézett rá majd rám Tessa. – Jai! Kötelező elvinned oda a testvéredet, és itt van rá a megfelelő alkalom. – ajánlotta. – De nekem most mennem kell, jó szórakozást estére és nyugodtan foszd ki a pénzéből. – kacsintott a lányra, majd mindkettőnket megölelt és már ment is az ajtó felé. - Jó légy Tess. – kiabáltam utána. - Na, mikor indulunk? – ugrándozott izgatottan Jenny. - Először is át kell öltöznöm, és neked is, és mehetünk is. – mondtam és felrohantam az emeletre. ••••• - Na, szóval. Először óriáskerék, aztán hullámvasút, dodzsem, az a nagy hajó, és az óriás körhinta. – mutogatott körbe, hogy miket akar csinálni. Sokba fog ez nekem kerülni. - De ugye nekem nem kell mindenre felmenni? - De igen! Légysziiii. Csak úgy buli. – kérlelt boci szemekkel. - Na jó, de akkor az XXL-re felülsz velem. – alkudoztam. - Oké, az melyik? – kérdezte boldogan, mire én a kedvencemre mutattam. - Íme. - mosolyogtam boldogan.

        - Te meg akarsz ölni? – nézett végig a magas erődítményen.
        - Én ugyan nem. Na gyere. – és már húztam is.